A Biblia történetei gyakran mélyebb spirituális tanításokat hordoznak, amelyek a mai élethelyzetekre is alkalmazhatók, vallási hovatartozástól függetlenül. Jézus és a vakon született ember találkozása nemcsak a látás fizikai visszanyeréséről szól, hanem egy szellemi felébredésről is.
A történet rámutat az önismeret, az egyéni felelősségvállalás és a szellemi fejlődés fontosságára, miközben arra hív, hogy felismerjük és kövessük a tiszta, isteni útmutatást, amely életünk minden területét megváltoztathatja.
A Biblia példákon keresztül tanít minket, melyek a mai napig érvényesek, könnyen tudjuk őket alkalmazni a mindennapokban akkor is, ha nem követjük a keresztény vallást.
A vak ember példáját vizsgálva elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy valószínűleg azért szólnak a bibliai tanítások emberekről, mert így könnyebb átadni az üzenetet. (De ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy valós személyek voltak ezen történetek szereplői!)
Könnyebben azonosulunk egy másik ember történetével. Könnyebben bele tudjuk magunkat helyezni az eseményekbe, így mélyebben meg tudjuk ragadni a hallottak, vagy látottak lényegét.
A vakon született ember példájával találkozhatunk János evangéliumában is (János 9:1-12).
| Bibliában leírt történet | Mai szellemi/spirituális szemmel hogyan lehet érteni |
| A történet szerint „amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.” | Jézus találkozott egy szellemi/spirituális értelemben fel nem ébredett emberrel. |
| A tanítványok megkérdezték tőle, hogy: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” | Itt a karmáról beszélnek (másik életbeli, ami akár a családi kapcsolatokon keresztül érkezett hozzá, mint megoldandó feladat, vagy ebben az életben tett valamit, amit most jóvá kell tegyen). Érdemes megfigyelni, hogy az újjászületésről és a karmáról kérdeztek! Tehát nem arról van szó, hogy egy életet hirdetne a Biblia vagy Jézus, amelyben akármit tehetünk magunkkal, a környezetünkkel és másokkal felelősségvállalás nélkül. |
| Jézus felvilágosította őket, hogy ez senkinek nem a hibája: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” | Folyamatos tanulás útján változunk, fejlődünk. Istentől kapjuk a helyes útmutatást. Ha csatlakozunk lélekben Istenhez, akkor a tanítások által, amit kapunk elérhetjük a szellemi felébredést. Ez az egyetlen, tiszta út. Ahogy tanulunk, változunk úgy hatunk a környezetünkre is. (Rengeteg szellemi tanítási irányzat közül nehéz kiválasztani, melyik segít nekünk.) |
| „Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, akik elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” | Amíg tehetjük, és megkapjuk a segítséget, addig ébredjünk szellemi értelemben, és tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik. Lehet, hogy lesz olyan idő, amikor nem lesz lehetőségünk arra, hogy spirituális értelemben fejlődjünk, változzunk. |
| „Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” | Amíg emlékszünk Jézusra (és Istenre), hiszünk benne és a tanításaiban, addig vezet minket. |
| „Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire.” | Jézus tanította az embert. A nyál értelmezhető úgy, mint az ige, a víz, mely megtisztít minket, segít abban, hogy a tanítások által fejlődjünk, változzunk: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (János7:37,38) Vagy: „…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (János4:14). A szenteltvíz emlékeztet arra, hogy Isten tanítása megáld minket, vagyis szellemi értelemben segít az önmagunkra ébredésben. Golenya Ágnes Éva írja a Kék vér gyermekei I. c. kötetében, hogy a „Sar” az ősmagyar törzseknél többek között minőségi jelentőséggel bírt, azt jelentette, hogy „arany”. Ugyanebben a könyvében írja, hogy a „sár” egy korszakot jelöl, kb. 3600 év. Jézus egy sárral ezelőtt érkezett a Földre (tehát nem 2000 éve, ahogy ma tanítják). |
| Jézus utasította az embert, hogy mosakodjon meg a „…Sloám-tavában, – ami azt jelenti: küldött.” Az ember elment, megmosakodott és úgy tért vissza, hogy látott. | Az ember Jézus útmutatása alapján elsajátította a tudást, teljesen átalakult szellemi értelemben, és nyitott szemmel járt. |
| A szomszédok – akik ismerték és látták azelőtt, hogy koldus volt – némelyike megismerte, mások nem, szerintük, csak hasonlít a korábbi koldusra. De ő kijelentette, hogy ő az. | Az emberek észrevették, hogy megváltozott, másképp beszél. De ő elmondta, hogy ugyanaz az ember, csak más szemszögből látja a dolgokat. |
| Kérdezték tőle: „Akkor hogyan nyílt meg a szemed?” | Arra kérdeztek, hogy kitől és mit tanult. |
| Elmesélte, hogy Jézus mire kérte őt, és hogyan cselekedett. | Leírta azt a tanítási folyamatot, ami elvezetett az ő spirituális értelemben történő átalakulásához és felébredéséhez. |
| Megkérdezték tőle, hogy hol van Jézus? De ő azt felelte, hogy nem tudja. | Jézust és a tanításait keresni kell. Mindenkinek egyénileg kell rátalálni a saját útjára. Nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma tanítás sem. |
Végső következtetésként elmondhatjuk, hogy Jézus elhozta nekünk azt az arany/minőségi vagy minőségű tudást, mely hosszú időn át segített nekünk, és még ma is segít az önmagunkra ébredésben.
Forrás
Biblia. Istennek az Ószövetségben és az Újszövetségben adott kijelentése. Kálvin János Kiadó, 2002.
Golenya Ágnes Éva: A Kék vér gyermekei I. Imhotep, a Kékség papja. Kristálykönyvtár, 2022.
