A kovász elkészítése lassú folyamat, napokba telik, mire tökéletes állapotba kerül a további felhasználáshoz (vízből és lisztből készül). Minden nap oda kell figyelni rá, azt mondják, hogy „etetni kell”, nehogy rossz legyen az állapota/állaga. Aki kovászos kenyeret süt rendszeresen, valószínűleg tisztában van vele, hogy elő kell készíteni a kovászt egy-egy kenyér sütéséhez. Ez is időbe telik (órák alatt készül el).

A Bibliában a kovásszal az Egyiptomból való kivonulás történetében (Exodus) is találkozunk. A bibliai tizedik csapás után (minden elsőszülött meghal, ahol nem volt vérrel megjelölve az ház_II.Móz.11:4-7, valamint 12:7,12,13,29.) az egyiptomi fáraó feladja az ellenállását, és elküldi a Jehova/Isten/Úr által kiválasztott embereket, akik elindulnak egy új föld, egy új élet felé, melyre meghívja őket.

Sorrendben a következő események történtek ebben az időben a Bibliában leírtak szerint mielőtt a tizedik csapás bekövetkezett volna(!):

1. Az Úr Mózesen keresztül megüzente a kiválasztott népének, hogy öljenek le egy egy éves hím bárányt (a bárány kiválasztása annak a hónapnak a 10. napján történjen meg, majd az állat leölésére 14-én kerüljön sor estefelé!). A vérét kenjék az ajtófélfára és a szemöldökfára, a húsát megsütve egyék meg azon az éjszakán, sietve egyenek (felövezve a derekuk, a saru legyen a lábukon, a botjaik a kezeikben), a maradékot égessék el másnap reggel. (II.Móz. 12.3-11.)
   
2. Még a kivonulás előtt elrendelte az Úr (a bárány kiválasztásával egy időben, négy nappal az Exodus előtt), hogy kovásztalan kenyeret egyenek (II.Móz.12:8) a bárány húsával, és ezentúl minden évben emlékezzenek meg 7 napig az Exodusról, amikor is kovásztalan kenyeret lehet/szabad csak enniük, illetve minden kovászos dolgot el kell távolítani a házukból. (II.Móz.12.15-17.)
   
3. Mózes második könyvében (12. fejezet 29-39. vers) leírtak alapján éjfélkor az Úr végigvonult Egyiptom falai között, megölt minden elsőszülöttet, ahogy előre elmondta. Még aznap éjszaka a fáraó útjára bocsátotta a kiválasztott népet. A 39. vers így hangzik: „Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényt sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mivel az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.”
   

Figyeljük meg, NÉGY napja arra készültek, hogy a bárányt kiválasztva és levágva megsüssék és elfogyasszák a húsát. Semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy váratlanul érte őket az, hogy elhagyják Egyiptomot. Legfeljebb feltételezhetjük, hogy hitetlenek voltak (kérdés, hogy miért?), nem bíztak az Úr szavában, nem bíztak abban, hogy ez tényleg megtörténik, ha feltételezzük azt is, hogy el szerették volna hagyni Egyiptomot.

Utasítást kaptak arra is, hogy kovásztalan kenyeret egyenek.

Ez idő alatt feltételezhetően volt annyi idő, hogy a kovászt előkészítve (melyből valószínűleg volt egy alap mennyiség, minden háznál, ha feltételezzük, hogy kovászt használtak) kenyeret lehetett sütni.

Tehát nem azért ettek kovásztalan kenyeret, mert siettek, hanem mert előzetesen erre utasítást kaptak!

Ezzel ellentétes tanítást találunk később a Bibliában, Jézus korából.

Máté evangéliumában azt olvashatjuk, hogy Jézus tanítása a kovászról így szól (Mt13:33): „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle.” (Ugyanígy: Lk13:21.)

A kovász, mint jelkép jelentős. A kovászt elő kell készíteni, hosszú időn át kell érlelni, mire alkalmassá válik arra, hogy beteljesítse a sorsát, és egészséges ételeket lehessen készíteni vele. Türelem szükséges az eljáráshoz.

Ugyanígy van ez velünk, emberekkel is. Ahogy a kovász belülről kifelé haladva megváltoztatja jó értelemben a kenyér tulajdonságait, úgy mi is változunk a folyamatos fejlődés által. Táptalajra talál bennünk egy mag gondolat vagy érzés, és ez egy idő után fejlődésnek indul a folyamatos törődés és gondozás által. Ez a változás ránk és az egész életünkre, valamint a környezetünkre kihatással van.

Ezen kívül a kovász, mint jelkép segíthet visszaemlékezni a múltunkra, a hagyományainkra, hogyan éltünk a régi időkben, milyen szokásaink, hiedelmeink voltak.

Ha a kovászt kihagyjuk, akkor a múltunk egy darabját hagyjuk el, és más megoldásokat keresünk. Például Paul Pitchford a Gyógyító táplálkozás című könyvében írja, a kenyérélesztő a kovásszal szemben viszonylag új találmány, francia vegyészek laboratóriumában született pár száz éve.

A kenyérélesztőnek már nincs olyan régi hagyománya, mesterségesen alkották, nincs benne az ősi szellemiség. Ilyen értelemben nem tudunk olyan messzire visszanyúlni a hagyományokban.

A kovász képes összekovácsolni az embereket, és ezáltal segíteni a fejlődést az egyénben és a csoporton belül.

Jézus is valószínűleg erre hívta fel a figyelmünket, hogy ne felejtsük el a múltunkat, ne felejtsük el kik vagyunk és honnan jöttünk és hogy összetartozunk. A mi felelősségünk, hogy újra megtaláljuk az utat magunkban, hogyan tudunk csatlakozni az ősi forráshoz, Istenhez, egymáshoz. Aki keres, az talál.

De Jézus a kovász negatív oldalát is bemutatja nekünk, óva int minket attól, hogy hamis útra lépjünk. Erről beszél amikor azt mondja, hogy: „Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” (Mt16:6 vagy Mk8:15 vagy Lk12:1)

A mostani időkben megszaporodtak a tanítók és a tanítások, nehéz kiválasztani, hogy ki vagy melyik tanító vagy tanítás hiteles, vagy nem. De ez is a ma élő emberek egyik feladata. Jól csak úgy tudunk választani, hogy ha befelé figyelünk a szívünkre, mert mindig meg fogja nekünk mondani az igazat. A szívünkkel kapcsolódunk Istenhez, és ő ezen az úton szól hozzánk.

Jézus folytatta a tanítást: „Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?!…”Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szadduceusok tanításaitól. (Mt16:11,12)

Pál (1Kor5:6-8) is írt erről: „Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk a Krisztus, már megáldoztatott.” „Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.”

Itt Pál arról beszél, hogy a régi tanításokat le kell tenni, mert félreértik az emberek.

Jézus a tanításaival – például a kovászról – új alapokat teremtett arra, hogy tiszta, igaz úton kapcsolódhassunk Istenhez.

Lélekközpont5555

Forrás

Biblia. Istennek az Ószövetségben és az Újszövetségben adott kijelentése. Kálvin János Kiadó, 2002.

Pitchford, P. Gyógyító táplálkozás. Édesvíz Kiadó. Budapest, 2009.