A változás azért jön az életünkbe, hogy tanuljunk belőle, így nem azon van a hangsúly, hogyan minősítjük. Érezhetjük jónak vagy rossznak, a mi értékítéletünkön/beállítódásunkon múlik.

Előfordulhat, hogy félünk a változástól, valamilyen végleges, visszafordíthatatlan dolognak gondoljuk. Ez egyrészt abból is fakadhat, hogy nincs ismeretünk/tapasztalatunk az adott témában, a környezetünk nem támogató felénk, félünk az elengedéstől az eddig megszokott emberek/helyzetek tekintetében, de befolyással lehet az adott élethelyzetben betöltött szerepünk is. Vagy csak egyszerűen nem tűnik fel, hogy változásra lenne szükségünk.

Ha sokáig kitartunk egy negatív érzés mellett, mert mondjuk megsértettek minket, káros lehet az önértékelésünkre, a kapcsolatainkra, esetleg depresszióhoz vezethet. Folyamatosan negatív hangulatban lenni nem jó érzés. 

Jó, ha felismerjük, milyen szituációban vagyunk, abban milyen szerepet töltünk be, és őszintén szembe nézünk vele és tudatosítjuk. Az elfogadás az első lépés lehet a helyzet megváltoztatására, ezután már könnyebb válaszolni a „hogyan tovább?” kérdésre. Másokra valószínűleg kevésbé lehetünk befolyással, így leginkább önmagunkon és a saját hozzáállásunkon tudunk dolgozni. Felkutathatjuk a saját belsőnkben meglévő válasz lehetőségeket, vagy kutathatunk új eszközök után, melyek közelebb visznek a továbblépéshez. Olvashatunk például könyveket, cikkeket, kereshetünk tanfolyamokat, beszélhetünk barátainkkal vagy kérhetünk életvezetési tanácsadást. Lényeg, hogy tanuljunk, bővítsük az eszköztárunkat, ismerjük meg új oldalunkat. 

Megbocsátani másoknak és magunknak, valamint tovább lépni, felszabadító hatással lehet ránk.