Spirituális úton járni elkötelezettséget jelent a folyamatos fejlődés mellett. Valamikor döntés született arról, hogy önmagunkat választjuk, megpróbálunk átlátni a minket körül vevő tapasztalatok, hiedelmek, fóbiák, beidegződések fátylán, és tudatosan megszabadulunk az összes ránk tapadt, vagy önmagunk által teremtett illúziótól. A mindent tudás érzetét felváltja egy kíváncsiság vagy vágy arra, hogy felfedezzük mi van még bennünk, illetve azon a világon kívül, amit ismerünk, vagy ha érezzük, akkor betöltsük a bennünk lévő űrt.

Az illúzió legtöbbször abból fakad, hogy nem fogadjuk el a valóságot olyannak, amilyen. Elméletek gyártása elvezet egy sajátos valóság érzékeléséhez. Mindenki járja a saját útját, tart valahol, így a saját szemszögéből igaza van, de a valóságnak egy szegletét látjuk.  A szív szavára érdemes figyelni, megmutatja a kivezető utat. A tanítások azért érkeznek az életünkbe, hogy boldogabban élhessünk egy nagyobb fokú szabadság által.

Ezt csak személyes tapasztalás útján lehet elsajátítani, ezért nem lehet elég az elméleti ismeret. A tanulás és tapasztalás az útja annak, hogy tágítva a látóterünket rátaláljunk az ösvényre, mely tovább visz minket a fejlődésben.

Érdemes törekedni arra, hogy felfedezzük az újabb és újabb illúziót az életünkben, mert akkor már tudunk vele foglalkozni. Ismerjük meg önmagunkat.