Az illúziók fátylán túl
Spirituális úton járni elkötelezettséget jelent a folyamatos fejlődés mellett. Valamikor döntés született bennünk arról, hogy önmagunkat választjuk, megpróbálunk átlátni a minket körül vevő tapasztalatok, hiedelmek, fóbiák, beidegződések fátylán, és tudatosan megszabadulunk az összes ránk tapadt, vagy önmagunk által teremtett illúziótól.
A mindent tudás érzetét felváltja egy kíváncsiság vagy vágy arra, hogy felfedezzük mi van még bennünk, illetve azon a világon kívül, amit ismerünk, vagy ha érezzük, akkor betöltsük azt az űrt ami köztünk és a valóság között van. Az illúzió egészen addig velünk marad, amíg azt érezzük, hogy hasznos vagy értékes számunkra. Felruháztuk értékkel, ezért csak úgy tudjuk megsemmisíteni, ha elvesszük ezt tőle, értéktelenné tesszük. Úgy is mondhatjuk, hogy meglátjuk a meztelen valóságot.
Az illúzió már a nevében mutatja, hogy csak egy illúzió, vagyis nem a valóság. Nincs benne értelem, csak amit mi gondolunk vagy érzünk róla adhat neki egy hamis valóságot a számunkra.
Az illúziók felismerése: A valóság elfogadásának útja
Az illúzió legtöbbször abból fakad, hogy nem fogadjuk el a valóságot olyannak, amilyen. Elméletek gyártása elvezet egy sajátos valóság érzékeléséhez. Járjuk a saját utunkat, melyen eljutottunk valameddig, így a saját szemszögünkből mindannyiunknak igaza lehet, de a valóságnak egy szegletét láthatjuk. Soha nem láthatjuk meg a teljes egész képet, mert a fejlődés pontosan abból fakad, hogy mindig más szemszögből tudunk rálátni a dolgokra, így mindig hajt a tudásvágy, a kíváncsiság, hogy minél többet értsünk meg a körülöttünk lévő világból.
Tehát már maga az is illúzió, amikor azt gondoljuk, hogy mindent tudunk, ezért tanulni csak akkor tudunk, ha elhisszük, hogy szükségünk van rá. A szív szavára érdemes figyelni, megmutatja a helyes irányt. Az illúzió ereje abban van, hogy meg tud téveszteni az által, hogy nem vesszük észre mi a valós és mi nem. A tanítások azért érkeznek az életünkbe, hogy boldogabban élhessünk egy nagyobb fokú szabadság által, melyet a tudás biztosít számunkra.
Ezt csak személyes tapasztalás útján lehet elsajátítani, ezért nem lehet elég az elméleti ismeret. A tanulás és tapasztalás az útja annak, hogy tágítva a látóterünket rátaláljunk az ösvényre, mely tovább visz minket a fejlődésben.
Érdemes törekedni arra, hogy felfedezzük az újabb és újabb illúziót az életünkben, amit aztán letehetünk, helyet adva az igazságnak. Ismerjük meg önmagunkat.
