A spirituális (szolgálati) utat megvizsgálva, önmagunkon belül megérkezhetünk oda, amikor másokat segítve szeretettel, egymással kölcsönhatásban fejlődhetünk tovább.
1. Szolgálom önmagamat és az érdekeimet.
Önmagam érdekében teszek mindent, minden engem segít. A tanulás útjára lépek, mert érzem, hogy valami hiányzik az életemből, már nem találok megoldást a felmerülő kérdésekre a kezemben lévő eszközökből, vagy csak egyszerűen nyitott vagyok arra, hogy szellemi/spirituális irányba képezzem magam.
Felfedezem a változást önmagamban, a környezetemben. Itt meglátom, hogy mi az én utam, melyik szellemi/spirituális irányzat áll legközelebb hozzám. Mi az, ami segít engem: könyvek, tanfolyamok, előadások stb.
Beszélek ezekről másoknak, de nem elsődlegesen azért, hogy segítsek, inkább csak elmondom másoknak, hogy mivel foglalkozom. Első fokú szolgálat.
A felmerülő negatív tapasztalatokat büntetésként élhetem meg.
2. Azért szolgálok, hogy mások felnézzenek rám.
Eggyel feljebb lépve a képzeletbeli lépcsőfokon járom tovább a spirituális utamat, a tapasztalataimmal úgy érzem, hogy másoknak is tudok segíteni. Tisztában vagyok azzal, hogy egy „felsőbb vezettetés” segíti az utamat, de előfordul, hogy irányítani akarom az eseményeket, nem hagyom, hogy ez a felsőbb hatalom az érdekemben cselekedjen.
Megváltozott szinte minden körülöttem, kicserélődtek a barátok, új ismerősök vannak velem, másképp élek, mint ahogy eddig tettem. Akkor rekedhetek meg ebben a minőségemben, ha úgy érzem, hogy én egy magas színvonalon élem az életemet, akár még azt is érezhetem, hogy mindent elértem, amit ezen az úton elérhettem, nem tanulhatok már semmi újat, mindent tudok. Nincs meg bennem önmagam és mások felé az alázat. Másoknak nem adom meg az igazi segítséget, nem adom át az igazi, teljes tudást, ami a birtokomban van. A szolgálat második foka.
Nem engedem, hogy „fölém kerekedjenek”, vagyis azt érzem, vagy azt akarom érezni, hogy mások fölött állok, hatalmam van mások fölött, több vagyok másoknál. Itt még erősen az ego dominálhat, felülírva a kibontakozó spirituális szempontokat figyelembe vevő „megújuló énemet”.
3. Felelősségtudatból szolgálok másokat.
Megint eggyel feljebb lépve, ezen a lépcsőfokon meghaladtam korábbi önmagamat, továbbra is képzem magamat, tisztában vagyok vele, hogy megváltozott az életem, a gondolkodásom, a környezetem folyamatosan változik; minden, ami történik velem engem szolgál, és ezt elfogadom.
Át tudom teljes egészében adni magamat egy „felsőbb hatalomnak/vezettetésnek”, nem állok ellen a tanításoknak, amik érkeznek hozzám. Hiteles vagyok, mert azt mutatom mások felé, amit megélek. Megértem, hogy bármi történik az életemben tényleg minden értem van, és ha nem mindig a legideálisabban történnek az események az életemben számomra, tudom, hogy már más szemszögből tudok ránézni, másképpen kezelem.
Átadom a tudásomat másoknak, de még nem biztos, hogy szívből jön a késztetés, inkább az ösztönöz, hogy érzem, nincs más lehetőségem, előre kell haladnom ezen az úton. Energetikai szinten feltölt, amikor beszélek másoknak az általam megtapasztaltakról. Őszinte szeretetet és érdeklődést tudok közvetíteni mások felé.
4. Élvezem, hogy szolgálhatok, mert ezáltal kifejezhetem a szeretetemet mások irányába.
Az eddigi tapasztalatokat, tudást teljesen beépítettem az életembe, így hiteles vagyok önmagam és mások szemében. Harmóniában vagyok.
Ezen lépcsőfokon megtörténik az átalakulás, teljes egészében élvezem a szolgálatot, ebben megtalálom önmagamban azt, hogy ez vagyok én, és ez örömöt okoz nekem. Ez éltet, és ennek élek. Itt teljesedem ki.
Valószínűleg csak ezzel foglalkozom, vagy az életem és a mindennapjaim nagy részét mások segítése teszi ki. Nem fáradok el, feltölt energetikai értelemben ez a típusú szolgálat.
Szeretetet és törődést nyújtok mások felé anélkül, hogy elvárnám a viszonzást.
