Az Atya, a Fiú és a Szentlélek alkotja a Szentháromságot. Ők hárman képviselik az Egyet, Isten minőségei vagy személyiségei.
Az Atya a teljességet, az egészet képviseli. Az a minőség/rezgésszint/tudatállapot, melynek egyszer a részesei voltunk. Az Atyai minőségünkben tudjuk, hogy az Egy részei vagyunk, nem elkülönültségben élünk másoktól. A szeretet járja át minden gondolatunkat és cselekedetünket.
Ha ma körül nézünk a világban, akkor leginkább az elkülönültséget tapasztaljuk. Most itt van a feladat előttünk, hogy úgymond felébredjünk egyfajta alvó állapotunkból, kezdjünk el dolgozni önmagunkon, vagyis tanuljunk, fejlődjünk és változzunk, nézzünk más szemmel a körülöttünk lévő világra.
A Fiú az Atya része, az Atyából vált ki, tehát egy részt és nem az egészet képviseli. Az a minőség/rezgésszint/tudatállapot, amelyet most mi, emberek képviselünk. Valamikor egységben éltünk Istennel, abban a tudatállapotban léteztünk, de külön vált az emberiség, elfelejtettük, hogy az Egység részei vagyunk. Félre kellene tennünk az általunk létrehozott elkülönült gondolkodásmódot, rá kellene ébrednünk, hogy ugyanazon egész részei vagyunk. Mindenki ide tartozik. Vissza kellene térjünk az egységhez, vissza kellene térjünk az Atyai minőséghez. Ezt a szeretet útján tudjuk megvalósítani.
A Szentlélek a tudás, az az út, melyet, ha elsajátítunk, akkor visszavezet az Atyai, avagy a teljesség minőségéhez/magasabb rezgésszinthez vagy tudatállapothoz. Egy tanítói „program” melyet felkínál nekünk embereknek, megmutatja hogyan emelkedhetünk fel újra.
Krisztus is ezt a tudást hozta el nekünk, arra tanított, hogyan találhatunk vissza az Egységhez. Azt tanította, hogy egyetlen út van, ha megtanulunk szeretni – önmagunkat és másokat egyaránt, valamint egységben gondolkodni. Ilyen nézőpontból lehet párhuzamot vonni a Szentlélek és Krisztus között, hiszen mindketten arra tanítanak minket, hogyan mehetünk végig a Vezeklés útján.
A Vezeklés során szembesülünk önmagunkkal és folyamatosan letesszük a régi berögzült mintákat. Egészen addig tart, amíg van mit letennünk.
Imádkozni azért fontos, mert egy nagyon erős meditáció. Amikor imádkozunk/meditálunk átlépünk egy kapun, vagyis más létállapotba érkezünk meg, kapcsolódunk Istenhez és osztozunk a szeretetében (emelkedik a szív rezgésszintje). Ez egy nagyon felemelő állapot, mert tudhatjuk, hogy sohasem vagyunk egyedül. Mindig mellettünk van egy Bizalmas, akihez bármikor fordulhatunk akármilyen kérdésben. Sohasem fáradt és sohasem fogja azt mondani, hogy nem ér rá. Mindig a nekünk legmegfelelőbb módon válaszol.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy program vagy út számunkra, nekünk embereknek, hogy újra elérjük a magasabb tudatállapotot, visszataláljunk az Egységhez. Ezt a folyamatot egy felsőbb hatalom segíti.
A Mi Atyánk szövegét közelebbről is megvizsgálhatjuk az előbb leírt szempontok alapján. Az ima 13 sorból áll. A 13-as számot szerencsétlennek/baljóslatúnak tartjuk (például péntek 13-a), pedig, ha jól belegondolunk, akkor ebben az esetben nagyon is szerencsés, hiszen a Mi Atyánk szövegét sokszor elismételve közelebb kerülhetünk Istenhez, és ezáltal az eredeti valónkhoz.
| Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy: | Az az állapot, mely egységes, teljes. Amelyhez vissza kellene térjünk. A menny magasan/fent van, felfelé kell fejlődnünk. Spirituális értelemben kell képezzük magunkat, létrafokról létrafokra haladva fel kellene érnünk egy magasabb tudati szintre. Nem lehet kihagyni lépcsőfokokat. |
| Szenteltessék meg a Te neved: | Isten az egységre törekszik, az egységet képviseli, nem az elkülönülést, olyan, mint mi, hiszen az Ő része vagyunk. Spirituális szempontból a szentelés az a folyamat, amikor pl. a pap mise közben feltartja a kezét benne egy ostyával és megáldja. Az áldás egy jó kívánság. Áldásos az Atyai állapot számunkra, hiszen egységben vagyunk önmagunkkal és másokkal, és Isten számára is, hiszen Vele is egységben vagyunk. |
| Jöjjön el a Te országod: | Az egységes, teljes, boldogabb világ, ahol újra átélhetjük a magasabb tudati létállapotot. Ahol a szeretet vezérli a tetteinket és gondolatainkat. |
| Legyen meg a Te akaratod: | Vagyis, hogy visszataláljunk a Forráshoz, eredeti önmagunkhoz, a szeretethez, a teljességhez, az egységhez, átalakuljunk. |
| Amint a Mennyben, úgy a Földön is: | Itt a Földön elérhetjük a magasabb tudati állapotot. |
| Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma: | Mindennap legyen erőnk a tanuláshoz, mert csak ezáltal fejlődhetünk és változhatunk. |
| És bocsásd meg vétkeinket: | Azt, hogy elkülönültünk Tőle és másoktól. |
| Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: | Megbocsátunk másoknak, azért hogy elkülönülnek tőlünk. |
| És ne vígy minket a kísértésbe: | Segítsen, hogy az Ő útját járva, tanításait figyelembe véve felemelkedhessünk. |
| De szabadíts meg a gonosztól: | A tudatlanságtól. A tudásért meg kell küzdeni, elsősorban önmagunkat kell legyőznünk. |
| Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség: | Az Atyai minőség elérése a cél. |
| Most és mindörökké: | A tanulásnak sosincs vége, örökké tart. (A lélek örök.) |
| Ámen: | Vége. |
A Szentlélek tehát kezünkbe adja tudást, amivel felemelkedhetünk újra egy magasabb tudati létállapotba.
Ha a Fiú képéhez szeretnénk hasonlítani, akkor a részhez és nem az egészhez tartozunk. Nekünk az Atyához kell visszatérnünk, vagyis az egészhez. A Fiúi minőség az elszakadást képviseli.
Nem ez a feladat!
Újra rá kell ébrednünk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk, milyen lehetőségeink vannak.
